5

Letudva ez a nap is. Túlságosan is pörgős volt. Előző éjszaka hajnali 5-re értem haza anyuéktól. Minden jelentéktelen dolgot csináltam, de elaludni sehogy sem tudtam. Olyan fél 6 tájt végül is csak sikerült. 25.-én reggel 9:30-kor pedig már szólt is az ébresztő a telefonomon. Első utam a géphez vezetett. Felnéztem kicsit MSN-re, hogy van-e fenn valami érdemes ember. Nos, őszintén, semmi értelmes nem volt. Ezért inkább beállítottam a "nincs a gépnél" állapotot, és elkezdtem készülődni a déli ebédre, amit a barátnőméknél töltöttem el. Nagyon kevés erő volt bennem. Úgy kellett elvánszorognom a fürdőszobáig, ahol is még a víz csobogása sem tudott felébreszteni. Kezdtem gyanítani, hogy ha nem pörgök fel, akkor ez a nap egy kudarc lett. Fürdés után egyből elmentem inni egy nagy bögre kávét. Az sem hatott. De végül is már olyan állapotban voltam, hogy indulnom kellett. Olyan 10:40 magasságában átmentem a Barátnőmékhez. Máris sikerült felébrednem, amikor adott egy nagy puszit az arcomra. Imádom azt a Lányt. :) Az ebéd nagyon jól telt. Irtó jó fej a családja. Nem beszélve arról, hogy mi milyen jól elvoltunk kettesben. Egészen délután 4-ig ott voltam náluk, amikor is Krisztián hívott, hogy menjünk már el valamerre, dumálgassunk. Benne voltam. Elhívtunk még két ismerőst, és nekivágtunk a délutánnak. Még annyit nevetni, nagyon durva volt. Át is fagytam szépen. Kemény 3 órán át voltunk kinn a hidegben, mondjuk akkor fel sem tűnt, hogy mennyire alacsony a hőmérséklet a szabadban. De minden oké. ;) Ma írtam egy kiadósat. El kell, hogy mondjam... Büszke vagyok magamra. Azért nehéz rávenni magam, hogy minden nap írjak, de mégis sikerül mindig. :D Bye NÉP.